AZ ILLÓOLAJAKRÓL

Az illóolajok illékony molekulákból álló vegyület komplexek. Az aromaterápiában csak az olyan illóolajok számítanak eredetinek és hamisítatlannak, amelyeket kizárólag fizikai módszerekkel vonnak ki. Az ISO (International Organisation of Standardization) természetes anyagokat meghatározó kézikönyve szerint (ISO/D1S9235.2) az illóolajokat víz vagy gőzlepárlással, illetve a citrusolajok héjából hidegen sajtolással, továbbá természetes alapanyagokból száraz desztillációval nyerik. A kivonást követően az illóolajat fizikailag elválasztják a vízfázistól. Vannak olyan növények, amelyekből – pl. a fokhagyma – meleg vízben történő macerálás során lehet kivonni az illóolajokat, de ezeket az aromaterápia nem alkalmazza.

A természetben előforduló növényekből ipari szinten kb. 400-500-féle illóolajat állítanak elő, amelyeket az élelmiszer, kozmetikai illatszer, és a gyógyszeripar is felhasznál. Rengeteg haszonnövény is tartalmaz illóolajat, amelyeknek megvannak a megfelelő funkcióik, de olyan kis mennyiségben találhatóak meg a növényben, hogy annak kivonása fizikai módszerekkel azok károsodása nélkül nem lehetséges, vagy egyszerűen nem éri meg (különböző gyümölcsök, bogyók stb.).

Az illóolajok igen koncentrált, egyedi energiával rendelkező anyagok, amelyek kémiai összetevőik terápiás hatásain és saját, egyedi rezonanciájukon keresztül fejtik ki hatásaikat.

Milyen célt szolgálnak az illóolajok a növényekben?

Az illóolajok jellemzően tucatnyi de akár a több száz illékony összetevőből állnak, amelyeket a növények másodlagos anyagcsere folyamataik révén állítanak elő enzimek útján. Régóta foglalkoztatja a kutatókat a kérdés, hogy az illóolajok pontosan milyen szerepet töltenek be a növények életében. A legtöbb igazolt verzió között találjuk a védelmi és a kommunikációs célokat. A védelem alatt a növény saját életét, szaporodási lehetőségeit, életterét való szerepet értjük. Így az illóolajok védelmet biztosítanak a különböző fertőzések, mikroorganizmusok, gombák ellen de a növényevők elriasztására is szolgálnak. Ami nem jó ízű, esetleg mérgező, azt nem eszik meg a vadállatok, biológiai programjuk felismeri a számukra káros, vagy éppen haszontalan növényt.

Az illóolajok másik ismert szerepe a kommunikáció, A szemünk számára láthatatlan de orrunk számára felfogható illatokkal a növények a beporzókat vonzzák magukhoz, így biztosítván a generációs átörökítést. Vannak azonban olyan növények, pl. a cickafark (Achillea millefolium), amely illóolajáról, kimutatták, hogy pont saját életterének fenntartásához elengedhetetlen és a környező vegetációt távol tartja saját magától. Régi népi felismerés, hogy ahol cickafark nő, más gyom nem él meg. Mindez azt is feltételezi, hogy nem minden illóolajnak van kizárólagosan gyógyító hatása és léteznek – természetben betöltött szerepükhöz híven – nagy mennyiségben kárt okozó – májkárosító (hepatotoxikus) vagy idegrendszeri károsító (neurotoxikus) olajok is.

 

A növényvilágban betöltött szerepük az emlősökre és az emberre is hasonló hatással vannak. Az eukaliptusz antiszeptikus, antimikrobiális, légúttisztító, lázcsillapító hatásait az emberi szervezetben is kifejti. Például az eukaliptusz illóolajat a növény leveleiből vonják ki. A levelek – többek között – a növények légzési funkcióiban töltenek be alapvető szerepet, így nem meglepő, hogy elsősorban az ember légzőrendszerével kapcsolatos problémákra kínál megoldást.

Az illóolajok és az ember

A növényvilágban betöltött szerepük az emlősökre és az emberre is hasonló hatással vannak. Az eukaliptusz antiszeptikus, antimikrobiális, légúttisztító, lázcsillapító hatásait az emberi szervezetben is kifejti. Például az eukaliptusz illóolajat a növény leveleiből vonják ki. A levelek – többek között – a növények légzési funkcióiban töltenek be alapvető szerepet, így nem meglepő, hogy elsősorban az ember légzőrendszerével kapcsolatos problémákra kínál megoldást. Végül is, ha hiszünk az evolúcióban akkor egyenes – ha nem is nyílegyenes – út vezet az egyedfejlődés során az állatvilágból az emberhez. Ha formánkban és természetesen intellektuális képességeinket tekintve is különbözünk az állatoktól, fiziológiánkat tekintve igen hasonló működési rendszereket figyelhetünk meg. Gondoljunk csak a gyógyszerkutatásokra. A legtöbb laboratóriumban még ma is egereken és patkányokon kísérleteznek, amikor egy anyag szervezetre – például a központi idegrendszerre, emésztőrendszerre stb. – gyakorolt hatását vizsgálják, mielőtt nekünk embereknek is ‘felírnák’ azt, a polcokra kerülnének stb. Az illóolajok tehát a szervezetünkkel, sejtjeinkkel interakcióba lépnek. Megszámlálhatatlan kísérletben és tanulmányban bizonyították hatásaikat hogy csak kettőt említsünk például, az idegek között átvitelt biztosító receptorokra vagy a belső elválasztású mirigyek aktivitására. A lehetőségek adottak, hogy terápiás hatásaikat mindannyian élvezhessük.

Az illóolajok kivonása

Az illóolajok kivonását már évszázadok óta hasonló módon végzik. A desztilláció az akkori kornak megfelelő technikai szintű tökéletesítését Avicennának, a 10-ik században élt perzsa orvosnak tulajdonítják. A ‘technológiája’ alig 100 évvel később, a keresztes hadjáratok során került át Európába.

 

Noha a technológia, az anyagok modernizációja az évszázadok alatt tökéletesedett, az elmélet nem változott. Vagyis a növények különböző részeiben – gyökerek, fa, levelek, virágok, termések, gyümölcsök – tárolt illóolajat a víz, vízgőz, vagy gőz segítségével a növényi anyagból kivonni. Az forráspont alatti víz, vagy annak gőze magával ragadja az illó molekulákat, amelyeket hűtéssel a víztől elválasztanak.

A hidegen sajtolás mechanikai műveletei során a citrusfélék héjából vonják ki az illóolajat. Réges-régen, ma pedig kissé modernebb formában centrifugához hasonló, az oldalain apró tüskékkel kivert dobban helyezték el a gyümölcsöket. A tüskék a héjban található olajtokokat kibökték, a dob rostélyán keresztül kifolyó olajat pedig szivaccsal itatták fel. Ma persze már modernebb technológiákat alkalmaznak, de az elmélet változatlan.

Modern lepárló berendezés,

fotó: Aroma Botanica

Citrusolajok tisztításához használt berendezés az Sunkist Growers üzemében, fotó: Bighomeplateau1 on flikr.com

Az illóolajokra jellemző sajátosságok

Koncentrált anyagok

Valószínűleg nem kell magyarázni, hogy két szelet, az ebéhez, vagy utána elfogyasztott citromszeletben lévő illóolaj mennyiség nem egyenlő egy 5 ml-es illóolajos üvegcse tartalmával. Mivel az illóolajok erőteljes és koncentrált kivonatok, ezért a képzett aromaterapeuta mindig hígított formában alkalmazza azokat. Fontos szabály, hogy a kevesebb is elég a kívánt hatás eléréséhez.

Illékonyak

Az illóolajok, nevüknek megfelelően illékony anyagok, így értelemszerűen az összetevőik is illékonyak. Vannak összetevők, amelyek illékonyabbak, mint a többiek. Ezért például a citrusolajok illatait jellemzően rövidebb ideig élvezhetjük, mint a nehezebb, pl. pacsuli, vetiverfű vagy szantálfa illatát.

Sűrűség

Az illóolajok sűrűségüket tekintve eltérő jellemzőkkel rendelkeznek. A kisebb sűrűségű olajok mobil, folyékony anyagok – pl. a citrusfélék olajai – a nagyobb sűrűségűek ‘vastagabbak’ és sűrűbbek – pl. pacsuli. Egy olaj sűrűsége befolyásolja az illékonyságát, valamint a bőrön át történő felszívódási időt is.

Könnyű és nem zsíros érzetűek

Az illóolajok nevében ugyan benne van az olaj s, de ez nem szabad, hogy megtévesszem bennünket, hiszen nem hasonlíthatók a növényi olajokhoz. Fizikai megjelenésükben és mobilitásukban inkább a vízhez állnak közelebb – kivéve a ‘vastagabb’ és sűrűbb olajokat, mint pl. a vetiverfű, a szantálfa, a mirha vagy a pacsuli -, azonban vízben nem oldódnak.

Jellemzően víztiszta vagy halványsárga színűek

Kisebb számban de vannak színesebb olajok is, mint például a kék kamilla (Matricaria recutita), a cickafark (Achillea millefoilum), vagy kék ciprus (Callistris itantropica), amelyek kék színét a lepárlás során képződő azulén és kamazulén nevű vegyületnek köszönheti. Az eredeti bergamott (Citrus bergamia) illóolaj jellemzően halványzöldes színű, a pacsuli (Posgostemom cablin) vagy a vetiverfű (Vetiveria zizanoides) tipikusan barna színű anyagok. A gyanták, mint a benzoin (Styrax benzoin), a mirha (Commiphora myrrha) vagy a tömjén (Boswellia carterii) eredeti formájukban sötét színűek, de lepárlásuk után színtelenek.

Lipofil, vagyis zsírban oldódó, zsírvonzó anyagok

Ezért jellemzően jól keverhetők és jól oldódnak a következő anyagokban:

  • Növényi olajok – pl. édesmandula (Prunus amygdalus), napraforgó (Helianthus annuus), szőlömag (Vitis vinifera)

  • Macerátumok vagy olajos növényi kivonatok – pl. árnika (Arnica montana), körömvirág (Calendula officinalis)

  • Zsíros tej, méz és tejszín

  • Alkohol és éter

Minőség

Ahogy írtam, a gazdaság számos területén alkalmazzák az illóolajok. Ezek az iparágak azonban legtöbbször alig vagy egyáltalán nem fordítanak figyelmet a minőségre, hiszen a jövedelmezőség, az olcsó anyagbeszerzés fontosabb szempontok, mint az, hogy valódi és hamisítatlan összetevőkre költsenek. A holisztikus aromaterápia alapvető filozófiája az eredetiség, minőség és kiemelkedő energetikai tulajdonságok szem előtt tartása, hiszen ez elengedhetetlen a valódi terápiához.

„A holisztikus aromaterápiában kizárólag növényekből nyert eredeti és hamisítatlan illóolajokat használhatunk. Alapvetően különböznek a forgalomban kapható ipari minőségű, fél-szintetikus olajoktól. Mivel a fél-szintetikus és szintetikus olajok anyagösszetételükben térnek el a at eredeti illóolajoktól, ebből logikusan következik, hogy fiziológiás hatásaik is eltérőek. Talán a legfontosabb szempont, hogy az eredeti illóolajok, az ipari változatokkal ellentétben kevésbé allergizálnak és irritánsak.”

Kurt Schanaubelt

PhD

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
AROMA BOTANICA

© 2020 Aroma Botanica

0