AZ AROMATERÁPIÁRÓL

„Mi is az aromaterápia?

Jó illatú légfrissítő, egy lazító masszázs, kellemes kozmetikai kezelés, hasznos otthoni gyógymód vagy egy komoly egészségügyi módszer?”

Sheen és Stevens

2002

Az aromaterápia

Az aromaterápia a növények egyes részeiből kivont illékony molekulák és az azokban rejlő energia – hétköznapi nevükön illóolajok vagy esszenciák – terápiás célú felhasználása. Az aromaterápia szót oly sokszor megerőszakolták és félreértelmezték. A szépségiparban egyszerűen masszázzsal kombinált kényeztetést jelent, a professzionális aromaterápia az illóolajok sokrétű gyógyhatása révén egyféle, félig-meddig orvoslást feltételez. Az aroma medicina – a francia modell – az egészségügyben dolgozó szakemberek kiváltsága, és az illóolajok belsőleges használatát képviseli. Az illatok kétségtelenül a parfümőrök és a képzett aromaterapeuták szakterülete, a világon azonban nincs egyetértés abban, hogy mit is jelent az aromaterápia. A félreértelmezések gyökere a terápia szóban keresendő. A nyelv erőteljes, hatalma azonban gyakran csalóka. A terápia szó önmagában is összefoglaló jellegű, sokirányú és megannyi irányt foglalhat magában. Számos válfajának semmi köze sincs a hagyományos orvosláshoz. Példaként említhetjük a masszázsterápiát, színterápiát, mozgásterápiát stb. Sajnálatos módon a terápia szó marketing kifejezés lett, csak úgy, mint a ‘természetes’ szó.

Geranium roseum,

kép: Biodiversity Heritage Library

A kép címe

kép: 

Az illóolajok és az illatok általában szoros kapcsolatban állnak emlékezetünkkel. Egyes illatokat kedvelünk, másokat megvetünk, de nincs két ember akiből egy és ugyanazt az érzést váltják ki. Az illóolajok tehát üzeneteket hordoznak, amelyek kétség kívül mentális, fizikai és spirituális jól-létünk eléréséhez segíthetnek hozzá bennünket. Az aromaterápiát természetgyógyászok, masszőrök, aromaterapeuták, pszichoterapeuták, reflexológusok, hospisz nővérek, dulák, kozmetikusok, alkalmanként eszköztáruk kiegészítőiként orvosok, és egyre többen, mi átlagemberek is használjuk.

Az aromaterápiát tehát sokan sokféleképpen értelmezik, azonban általában kijelenthetjük, hogy a holisztikus aromaterápia a terápiás, pszichés és esztétikai (kozmetika) értelemben vett fontosságát, mint egységet tartja szem előtt. A marketing és kereskedelmi értelemben vett aromaterápiától történő megkülönböztetéshez a szakma olyan kifejezéseket alkalmaz, mint a klinikai aromaterápia, az ‘aromatic medicine‘ (francia aromaterápia). Ez utóbbiak követői az illóolajokat a materia medica vagyis a herbalizmus gyógyító eszköztárához sorolják.

A kereskedelemben több olyan készítmény is kapható – elsősorban légúti és vázizomrendszeri panaszokra, amelyekbe illóolajokat tesznek. Ez azonban legtöbbször csak a gyógyszeripar által ‘aktív összetevőnek’ nevezett alkotórészeket jelent. Jobb esetben valódi kivont alkotókat de legtöbbször valójában szintetikusan előállított vegyületeket.

Egy kis történelem

Az aromás növények és kivonataik áldásos fizikai, pszichés és élvezeti tulajdonságait ősidők óta ismeri és használja az emberiség. írásos és régészeti emlékekből tudjuk, hogy az egyiptomiak miként használták a gyantákat, balzsamokat és olajos növényi kivonatokat. A görögök is rendszeresen használták a természet és a növényvilág áldásos ajándékait. Hippokratész, akit a modern orvoslás atyjának tekintenek, már 2500 éve leírta, hogy „az egészséghez vezető út a mindennapos illatos fürdő és olajos masszázs.” A gyógynövényekről írt értekezéseikben olyan görög művek születtek, mint Dioszkoridész De Materia Medica vagyis 

A gyógyító anyagról című című műve.

Az illóolajok lepárlásához készített szerkezet tökéletesítője, a XI. században élt Avicenna (Ibn Sina) perzsa orvos volt, így szélesebb értelemben mondhatjuk, hogy az aromaterápia ezer éves múltra tekinthet vissza. A keresztes hadjáratok során a lepárlás művészete Európába is átkerült, ettől kezdve a középkor alkimistái az elixír keresése során szinte minden anyagból megpróbálták azt kivonni lepárlóberendezéseikkel.

Avicenna (Ibn Szína 980-1037)

perzsa orvos, a desztilláció tökéletesítője

Az illóolajok antiszeptikus, fertőtlenítő és antimikrobiális hatásaira a 18. században felfigyeltek a francia orvosok, és számos laboratóriumi vizsgálatot folytattak. A század végére a hagyományos orvoslás megerősödni látszott – pl. Angliában kiépült a háziorvosi rendszer – és a gyógyszeriparral karöltve az úgynevezett ‘aktív összetevők‘ fontosságát és hatékonyságát kezdték népszerűsíteni, így az addig birtokukban lévő illóolajokról szóló tudás és eszközök az ‘orvosi táskából’ eltűntek.

Az aromaterápia szó azonban az aromás anyagok közel ezer évnyi használatához képest csupán kis cipőben jár, hiszen maga a kifejezés először 1937-ben jelent meg nyomtatásban. A szó megalkotója René-Maurice Gattefosséfrancia parfümgyáros és kémikus volt, aki egy évekkel korábban a laboratóriumában bekövetkezett robbanás során súlyosan megégett a kezét. Az égés elfertőződött de Gattefossé levendulaolajjal sikeresen kikezelte magát és néhány kollégáját. Mivel az olaj illatos volt és gyógyított is, így alkotta meg az aromaterápia szót, amelyet Aromathérapie: Les Hormones Végétales című könyvében használt először.

René-Maurice Gattefossé,

az aromaterápia szó megalkotója

Gattefossé

1937-ben megjelent könyve

Az illóolajok használatának modern kori úttörőjének számítjuk Jean Valnet francia sebész is, aki a II. Világháborúban illóolajokat használt sebesülések fertőtlenítéséhez. Valnet Aromatherapy Practice című könyve alap irodalomnak számított a maga idejében.

A holisztikus aromaterápia népszerűségét az Ausztriában született Marguerite Maury francia nővérnek és biokémikusnak köszönheti, aki az aromaterápiát a masszázzsal ötvözte, a kezelések kialakításához pedig az egyén fontosságát hangsúlyozta.

Az első népszerű és generációknak inspirációt nyújtó aromaterápiás könyvet 1997-ben az angol Robert Tisserandpublikálta ‘The Art of Aromatherapy’ vagyis Az aromaterápia művészete címmel.

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon
AROMA BOTANICA

© 2020 Aroma Botanica

0